Reggel van. Szemétszállító autó
platója csattan.
Fogat mosok, megberetválom arcom,
reggelimet kényelmesen elfogyasztom.
Az utca üres, csak a
kutyasétáltatók nyomát kerülgetem.
Nézem az emberek arcát,
Melyik mosolyog rám?
Faarccal leszállnak, átszállnak,
mozgólépcsőn fel, s alá járkálnak.
Mikor a busz átmegy a hídon,
még Párizsba sem vágyom.
Turistaként bámulom a várat,
a szultán fürdője csak estig várhat!
Újra reggel van. A vekkerórát
már rég lecsaptam.
Reggelizni nincsen időm,
a liftben kötöm be a cipőm.
Csengetés után tömött buszra szállva
mellbecsap a gőzfüdő-pára.
A munka után fáradtan hazaérek,
nem gondom már: mivégre az élet!
2000. június, Triglav
