VALLOMÁS Szeretnék saját verset írni Néked, de ennek könnyedségével sem ajándékozott meg az élet. Mióta világra jött az ember, minden jóért verejtékezni kell. Szeretném, ha nem panaszkodásnak hallanád, de kinek mondjam el, ha nem Neked, kisleány? Szeretnék felfelé kapaszkodva kitartani, Test és lélek önzését a völgyben hagyni. A sziklák éle, a felhôk bodora, mind a Te arcodat formázza. Szeretném, ha ez nem csak a feljutásban segítene, de a kísértések legyôzésében is - visszatérve a völgybe. Lent beülni melléd egy nagy zenekarba, a hegedût, ha görcsösen is, Isten dicsôségére húzva. 1999. szeptember 14.